click-clack
(or not)
bye-bye

luv y'all.

the strangest of all was that I felt nothing. almost nothing. except for the confusion and the usual excitement of the forbidden. and surprise. tho, it was just following that first tiny feeling of astonishment you caused by claiming that A. day one of a kind. there was complicity in your eyes. and there was complicity in your movements five days later. and then there was surrender in my voice.

and there was pain in my heart and mind and abdomen when you told me those words. again. yeah, really again. the pain grows not because of what you were saying now. no. it exfoliates from the realization and processing of the words you said months ago. it hurts to accept one's own fallacies. it's painful to see i chose to be deaf.

most. nem. itt. kellene. lennem.



es csak a kerdojelek toredeke latszika sorok kozott. a sorok maguk is eltunnek mar. nincs vonal vagy sav, ami iranyt szabna a gondolatoknak. csak szall minden a leveegoben, mikor egy lathatatlan kez tovabb emeli a magasugrolecet es igy ena melybe zuhanok. ki zuhan velem? egyatalan, erdekes ez? nem is akarom, hogy akaki zunajon. neha csak latni akarom az arcukat, mikozben zuhanok. neha, csak a tudat hianyzik, hogy............

csak egy-ket-ha'-negy

megjegyzes. nicns igazan jelentosege, hogy mikorrol, de, jo, legyen, tegnap esterol. mert tulajdonkeppen (sic!) van jelentosege. annak, ami elhangzott. illetve, ami tortent, es ahogy tortent.....

lattam, hogy jonnek. es tudatosan nem koszontem, semmi udvozles, semmi, semmi, semmi. mert olyan fura volt, furan ereztem magam. aztan persze, most hogy belegondolok, ez meg inkabb csak novelhette benne a zavart erzest................mindegy, ennyit megerdemlek. megis csak en vagyok lettem most itt megint.........uh ha mar masert nem, akkor azert a felnanopillanatert, amig dontottem, es elfogadtam a dontesemet, csak addig hadd legyen jo.
felesleges volt amugy a nem is tudom, mit jatszani...hiszen tudtam, mi a helyzet.




olyan zold volt, es o olyan rozsaszin. hahah


note to self: continue this post. its important for you. this is the beginning of something, this has to eb teh beginning of the thing (the "the" was accidental...or...?)

olyan nagyon

szerettem volna sirni tegnap este, mikozben hazafele setaltam. jo lett volna. de nem voltam hozza eleg duhos, vagy szomoru, vagy a fene tudja. mindenesetre, egy-ket elharapott szon kivul, semmit sem hagytam az utcan. mintahogy, tulajdonkeppen, sohasem teszem. mindig mindent hozok viszek magammal. eljeneljeneljen

aztan ma, itt benn az irodaban, mikozben egy levelre valaszoltam, borult a bili. no, azert megint nem akkorat, de megis.

es akkor mintha ennek barmi jelentosege is lenne.





oh, a fenebe, megint ide lyukadok ki. megint es megint es megint es megint.


360 fokos porges, es a sajt univerzum nem mozdul. lat..lat...lat...nez..nez...nez....

nem tudom, mit kivanjak, hogy mas legyen?!

este-este-kiseste-nagyeste

minden este lenne keddve menni hogy csak el onnan innen onnan hallja a hnagokat es o megis nema marad maradna de teljesen sosem tudja megtenni azt amit vegul is meg kellene tennie mert az onmarcangolasnak semmi ertelme es bar onmagamba harapva a fajdalom es a harapas felett erzett extazis egyszerre eri................................................

van, aki egyszeruen nem erti

es nem is erti.

hogy amikor nem olyan a vajas kenyer, akkor nem kell meg a masik felet is megkenni.

nem szamit

jegyzet egy gondolathoz:

nem szamit, hogy zavarba jossz, miutan elottem massal csokolozol

nincs jelentosege, mert meg mindig az o kezet fogod.

nem szabadott volna megnezni

mintahogy nem szabadott volna emgint engedni, hogy szalljon a sziv es a gondolat.

egyedul vagyok. nem mintha ez olyan szokatlan allapot lenne, sot. csak inkabb...sokszor jobban vagyok egyedul, mint maskor. errol nem igazan beszelek senkinek. vagy ha igen, ezt akkor is en erzem tehernek es furanak. itt vagyok, hallgassatok meg ..... ah. kiabrandulok magambol.

mint az allando mosolygas. nem, nem mosolygok mindig. taszit ennek meg a gondolata is. pedig enm eloszor hallom, es valoszinuleg nem is utoljara. olyan kulonos, mert en szinte egyaltalan nem tudok azonosulni ezzel a kepevel magamnak.

racionalizalom a kornyezetemet es benn magamat is. ez faraszto tud lenni sokszor. foleg, amikor raionalizalom a racionalizalt dolgokat. azt mondta egyszer, hogy jo, hogy en ki-be tudom kapcsolni, hogy mikor milyen hangulatban vagyok, hoyg tudok donteni arrol, hogy most jol vagy epp rosszul erzem magam. igen. ez van igy is. vannak viszont olyan dolgok, amik tekinteteben nem tudom valtani a csatornat.

hogy az ordogbe tudta, hogy mi is a helyzet? hogy tudhatta, amikor meg en sem tudtam igazan? amikor meg most sem tudom igazan. melyik mozdulat, melyik tukor, melyik szoismetles?!

mit si tesz a tavolsag es a jelenlet hianya. a kolykot felig elfeledve, masfele kaladoztaka gondolatok. aztan a cinkossag eltunt megint. hetfo lett.

tetszett, vonzott, tetszik, vonz. aztan elhallgat minden. meg van egy utolso osszenezes. es en maradok....tudatlan tunderek, hagyjatok.

ujra. mert .... mert elolvasva egy par szot mashol ...szoval mindegy. sokat beszeltek arrol, hogy kinek is szol ez az egesz, es valahol hagytam, hogy masnak szoljon, mint aminek kellene.

______________________________________________________________

az elmult ket honap sem volt semmi. de hiszen, az elet sohasem semmi.

mindenfele altalanos attekintes nelkul, a friss elmeny >

veszekedes. orokos veszekedes. ugyanazok a korok, ugyanazok a nezesek, ugyanazok a mondatok. minden egyes alkalommal nehez ezzel megbirkozni, es minden egyes alkalommal kozelebb kerulok egy donteshez. nem tudom, hogy kinek fog jobban fajni. nem tudom, hogy fog-e egyatalan fajni akarmelyikunknek is.

el akarok menni. el innen. el ettol a magamtol. nem tudom, hogy hova es merre, csak azt tudom, hogy itt most valahogy nem jo. megint. mindig.

az elmult honap jo volt. kikapcsoltam az eletem egy reszet, es csak engedtem, hogy...

tizenegy ember belepett az eletembe, illetve en leptem bele az ovekbe. aztan egyet a masodik nap elvesztettunk. atfutott tizezerszer is az agyamon, h vajon mi tortenhetett. sohasem fogom megtudni, megerteni meg plane nem. a legnagyobb lelkesedessel es varakozassal keszultem, h jonnek velem kikapcsolodni, aztan jon egy telefon - pont a "Stay" c. film utan....
es akkor mar csak azt latom, hogy osszeszedett fejjel, aggyal, mindennel allok egy csapat ember kozott, es nem foglalkozom a tragediaval. mert nem szabad, mert ......
direkciot vartam toluk, mert lehet, hogy nekem jott volna jol a direkcio. enelkul csak mentem a fejem utan, tettem azt es ugy, ahogy en tenni tudtam. nem volt baj, talan nem is szamit egyatalan, talan nem is mindegyikuknek, talan nem is mindannyiunknak. talan igy volt jo.
masnap korabban erkezem, latok egy csapat fiatalt, akik a helyzethez kepest jol vannak. a harmas fogathoz kulon is csatlakozom, ne forduljanak magukba, nem szabad. aztan elkezdunk egyutt okosodni. beszlenek, talan mosolyognak is, epp utazunk, amikor megszakitanank bennunket. a gondolataim cikaznak..maradjak, menjek, maradjak, menjek...de senki nem szol semmit, es en maradok. vmiert ugy gondolom, hogy legalabb en legyek ott, nekik..mitnha barmit szamitana, hiszen nem is ismernke, hiszen en sem ismerem oket...es megis.
osszeomlas. hiba. hiba volt az apukat beengedni. persze, ertheto, de akkor is. osszeomlas. bennem uresseg. elkapott mondatok, a tort nyelvismeret hangjan. azt mondja, hogy jo, hogy legalabb o osszeszedett. edesem! oleles, viccek.....es jon a holnap.

egy telefon, mert....mert egy kicsit onzo voltam, mert egy kicsit kellett valami. aztan, kicsit megfogadva, megint csak a sajat utamon folytatom. mert nem tudok mas lenni.

tapogatozva keresem veluk a hangot. sikeres es sikertelen kiserleteket teszek, hogy meghallgattassak, es hogy meghallgassam oket. aztan szerdan eljonnek, es meg mindig olyan messze vagyunk egymastol. annyira szeretnem, hogy jol erezzek magukat. kerdesekkel bombazom oket. egyfolytaban, a kesoket extra pohar illeti. felelosseget erzek irantuk.

aztan Millenaris parki drama-tura. aztan Norbi. aztan Zold pardon. oh, es Frost Utjait ki is hagytam. a valasztas nem is olyan nehez neha..sokszor eszre sem veszed, hogy valasztasz. aztan beszelget velem, es olyan sulyos dolgokat mond el, amikre nem vagyok felkeszulve.

van meg egy lany valahol, aki megigerte, hogy nem tesz semmit, amig ujra nem talakozunk. en pedig, nem beszelek vele mar egy ideje. valasztottam...valasztottam. es nem o. meg nem o.

aztan felperegnek az esemenyek. fonstosnak tartom, hogy beszeljunk, de semmi kulonos. majd tobb este veluk egyutt, es mar abszolut nincsenek hatarok, illetve vannak, de nem olyan..milyenek is?! nem tudom, milyennek kellene lenniuk. pont ez az. osszenezesek, nevetesek, tanc, es bor. mosoly es hallgatas. beszedes csondek.

aztan egyszer ez is veget ert. pontosan ket napja. nem tudom, hoz-e barmit is az elkovetkezo ket honap. hogy lesz-e barmi is az igeretekbol.

jo volt kilepni egy kicsit. egy kicsit mast erezni. egy kicsit mashogy erezni. megint mi lesz?